SR
← Isteni Igazságra Vezérlő Kalauz (Guide to Divine Truth)/Book 1 · Isteni igazságra vezérlő kalaúz (Guide to Divine Truth)
Chapter 9PazmanyKalauz.1.9

4. A föld és oktalan állatok alkotásárúl

The Earth Suspended by God

The earth hangs upon nothing by God's power, and this marvel teaches us to trust that He can hold our frail nature firm.

Only the One who made them and adorned them can fully see the seals of divine wisdom and power engraved in the earth and in the earth's fruits. Scripture makes us marvel, and the wise of every age have marveled, that He hung the earth upon nothing: the earth, the center of this world, was suspended without foundation or supporting pillar. For as Aristotle writes, anyone who does not wonder is a mindless brute: how is it that if we lift a handful of earth, it falls straight down—yet the whole earth stands motionless in one place, without any prop or support?1 The reason for this is nothing other than that God's power holds the bounds of the earth: God has established the circle of the earth, which shall not be moved. You founded the earth upon its stability; it will not be shaken forever and ever. But as Saint Basil writes, even if we could give a reason for the heavy earth's standing firm without a foundation, God's wisdom would still shine clearly from that—wisdom that ordered the world's condition this way: for wonder is not lessened when we discover how something that happens beyond expectation is brought about.2 From this our trust in our God grows. For if God holds the heavy earth firmly in the middle of the world, He can also so strengthen in us the nature that leans toward evil that it holds its ground and, for all its frailty, does not break away from God.

Wisdom in Grass and Trees

The joints of wheat, the fencing of the grain, the roots of trees, and the hidden channels of spring all reveal the Creator's wisdom.

To say nothing of the ores formed in the earth's belly, or of those slow, inexhaustible fires that heat the hot springs underground: a little blade of grass, or the condition of a fruit-bearing tree, makes known the power of God's wisdom. Look, says Saint Basil, at how many joints the wheat stalk has, so that it can bear the full head of grain!3 Oat straw has no such little knee-joints, because the oat is light and needs no great strength to hold it up.4 See how much chaff He wrapped it in, and with what sharp spears of the ear—like a stockade—He fenced the wheat grain about, so that birds and worms could not get at it!5 Consider the strong foundations of the branching roots of the great standing trees, which hold the great tree in place against winds and storms—a tree that hundreds of people could not keep upright! Call to mind how the trees green again in spring; how the branches draw moisture through hidden and unfathomable channels; and from that moisture, how they grow shoots, leaves, and fruit!

Providence for Animals and Birds

God implants instinct in irrational animals and feeds the birds in winter, teaching us to trust His care for His redeemed children.

In the irrational animals, God's wisdom and providence show themselves even more plainly than this. For although they don't live by reason and can't think through the beginning and end of things when they set about something, they still follow the order of their feeding, their multiplying generation, and their self-protection so well that it's as if they abounded in wise intelligence. For the wise God has implanted in their natures what they must do; and as Saint Thomas writes, God stirs and guides them so that they go about their affairs so aptly, it's as if they lived by reason.6 So, wanting Saint Job to understand the Lord God's wise providence and power, as if He were boasting and putting Himself on display, He recounts at length the nature, strength, care, and rearing of the young of land and sea animals. After all, who wouldn't marvel at how God feeds the birds of the sky?✦ When, in the winter storms, the heavy snow has covered everything, and the searing frost has dried out every plant so that neither green grass nor little seeds can be found on the ground; when human reason itself couldn't even imagine how a single little bird could find food in the field—God, who fed his people for forty years without bread in the wilderness, feeds the birds of the sky in a marvelous way.✦7 Encouraging the faithful by their example, so that they won't fail in their trust in divine providence. Since the Christian can confidently speak this way to his God when he falls into need: Lord, if you take such care of the irrational animal, will you forget your children, created in your likeness, whom you redeemed with the blood of your Holy Son and made heirs of your glory?✦✦✦✦8 If you have such care for the little animals, how much greater is your watchfulness over human beings?✦

The Industry of Ants

The ant's foresight, careful storage, and drying of grain stir us to wonder and praise with David.

Saint Basil marvels at the ants, who take such care for the coming winter as if they were thinking about the future: they work so tirelessly gathering food that at the full moon they store it up by day and by night alike. And for their food they find a fine, clean place underground, where, as in a granary, they keep their winter provisions.9 But to keep the wheat from sprouting underground, they nibble off its germ and the little tip from which it usually shoots up, and in this way they make the nipped wheat sterile.10 And so that their stores will not rot from moisture, they wait for fine, clear weather, carry them out, spread them in the sunshine, and dry their wheat. Considering all this, says Saint Basil, I can cry out in wonder with Saint David: 'How marvelous indeed, Lord, are your works!' You have ordered all things wisely, most high God.

The Kingdom of the Bees

The bees' ordered commonwealth, gentle king, and hidden craft chasten human pride and draw us toward peace and humility.

Elsewhere, this same holy Doctor marvels at the ordered life of the bees. These, he says, are like a fine, well-ordered kingdom, with every ceremony properly in place. There is a king among them who, though he has a sting, hurts no one with it—as if he were warning princes and the powerful to be slow to punish. Indeed, even among the bees, those who do not follow their king's gentleness soon regret it: for right after they sting, they die. This also smothers the craving for revenge in us and stirs us toward peaceful concord. When they settle into a hive, they first build for their kings a palace reinforced with thicker and denser filling; then, though they have never studied geometry, they neatly build uniform hexagonal small chambers with feet and mouths—such as wise mathematicians would need a great deal of measuring to match.11 They make their cells this way so that more small chambers can fit in the hive, and so that they can also be vaulted, so that one does not break off under another.12 They divide the work among themselves so that some carry loads from the field; some unload them from the loaded bees; some make the comb, smooth it, and found the cells; and some, like foragers, bring drink to the workers, moistening not only their mouths but their wings as well.13 When a thunderstorm is coming, they sense it and hurry home, and stay still. When mealtime comes, they all eat at once; they rest together; they rise together, because toward evening, when they're buzzing loudly, one appointed for the task flies around, gives a signal with two or three heavy buzzes, and at once they all fall silent and go to sleep: in the morning they're woken for work in the same way. And although all human wisdom could make neither wax nor honey, this little creature does it easily. Indeed, to this day people still don't know from what and in what way the little bees gather honey. Aristotle and Pliny write that at dawn a sweet moisture falls from the air together with a thin dew, and the bees carry it into their hives.14 Others write that they suck the moisture of the flowers and ripen the honey from that. But however it may be, God's great wisdom shines in this little creature, into which He planted such a nature that it can do what the wise human being cannot even understand. With that thought, it's only right that human pride should lower its wing (as the peacock does when it sees its ugly feet) and not puff itself up in its learning and wisdom; that it not claim anything for itself above others, seeing that it is outdone by the craft of these little creatures.

Wonder in the Smallest Creatures

From migrating birds and lambs to fleas and mosquitoes, the smallest creatures show the greatest wonder and lead us to glorify God.

Finally, Saint Basil marvels at how well the birds of the air know the changing of the seasons: when winter comes, they seek a warm land; for summer they return.15 Among many thousands of sheep the lamb recognizes its mother; and even if it has never seen a wolf before, it takes fright and flees from it the moment it sees one.16 When swallows want to build a home, they carry straw in their mouths to the beam; but since they could bring little mud in their mouths, they wet the edges of their wings, then mix them in fine, soft dust, and so plaster their nests.1718 Not to speak of elephants and other great beasts, who could even begin to grasp how great a wisdom it took for God to give a little mosquito or a little flea eyes, a mouth, a stomach, and the other members they need—parts that stay hidden from our sight? Besides this, God gave them such a siphon that with it they very quickly pierce through a person's skin and suck out the blood.19 With this in view Saint Augustine writes that things least in bulk hold more of wonder: for we marvel more at the works of little ants and little bees than at the immense bodies of whales; there is more that is wonderful in the tiny animals than in the large ones.20 Therefore in all these things, and in the many hidden and wonderful habits, powers, and provisions of the other animals—which no one can even begin to count—we can not only recognize but, in wonder, glorify our God's wisdom and might, who by a single word has done such great things in such tiny creatures.

Read the original Hungarian

A földben és a földi gyümölcsökben metszett pecsétit az isteni bölcsességnek és hatalmasságnak csak az láthatja által, aki ezeket alkotta és felékesítette. Csudáltatja a Szentírás, és csudálták minden üdőbéli bölcsek, hogy Appendit terram super nihilum; a föld, e világ közepe, fondamentom és támasztó oszlop nélkül felfüggesztetett. Mert amint Aristoteles írja, oktalan barom, aki nem csudálkozik, honnan légyen, hogy ha a földből egy marokkal felemelünk, alárohan; az egész föld pedig, mozdulatlan áll egy helyen, minden stömpöly és támaszték nélkül? Ennek oka nem egyéb, hanem, hogy az Isten hatalma tartja a föld határit: Deus firmavit orbem terrae, qui non commovebitur. Fundasti terram super stabilitatem suam; non inclinabitur in saeculum saeculi. De amint Szent Basilius írja, ha okát adhatnók is a nehéz földnek fondamentom nélkül való állandóságának, abból az Isten bölcsessége világosan fénylenék, mely így rendelte a világ állapatját: Non enim minor redditur stupor, cum modus, juxta quem fit aliquid eorum, quae praeter opinionem fiunt, fuerit inventus. Ebből nevekedik Istenünkhöz való bizodalmunk. Mert ha Isten a nehéz földet vastagon tartja a világ közepin: mibennünk is a gonoszra hajlandó természetet úgy megerősítheti, hogy helytáll és Istentűl el nem szakad gyarlósága.

Hogy ne szóljunk a föld gyomrában termett ércekrűl; ama lassú és fogyhatatlan tüzekrűl, melyek a hévizeket melegítik a föld alatt: egy kis füvecske, egy termő fának állapatja megismérteti az Isten bölcsességének hatalmát. Tekintsd meg, úgymond Szent Basilius, a búzaszárnak mennyi csomója vagyon, hogy elbírja a teli búzafejet! A zabszalmának ilyen térdecskéi nincsenek, mivel a zab könnyű, és nem kell nagy erő fenntartására. Lásd; mennyi polyvába takarta, és mely hegyes kalászok kopjáival, mint latorkertekkel, környülfogta a búzaszemet, hogy a madarak és férgek hozzá ne férjenek! Gondold meg a nagy álló fák ágbogú gyökerének erős fondamentomit, melyek a szelek és égiháborúk ellen helyben tartják a nagy fát, melyet sok száz ember sem tarthatna egyenesen! Jusson eszedbe, mi módon zöldülnek kikeletkor a fák; mint szíják az ágak titkos és megfoghatatlan csatornákon a nedvességet; ebből mi formán nevelnek vesszőket, leveleket és gyümölcsöket!

Az oktalan állatokban ennél is nyilvábban tetszik az Isten bölcsessége és gondviselése. Mert noha okossággal nem élnek, eleit utolját dolgoknak meg nem gondolhatják, mikor valamihez kezdének: mindazáltal táplálások, szaporodó nemzések és oltalmazások rendit oly jó móddal követik, mintha bölcs okossággal bévelkednének. Mert a bölcs Isten természetekbe oltotta, mit kell mívelniek: és amint Szent Tamás írja, Isten izgatja és vezérli őket, hogy oly alkalmatoson eljárjanak dolgokban, mintha okossággal élnének. Azért ismértetni akarván Szent Jóbbal az Úristen bölcs gondviselését és erejét, mintha dicsekednék és magát mutogatná, sok szóval előszámlálja a földi és tengeri állatok tulajdonságát, erejét, gondviselését, fiok felnevelését.

Ugyanis ki nem csudálná, mi módon táplálja Isten az égi madarakat? Mikor a téli fergetegekben mindeneket bélepett a temérdek hó, és úgy elszáraztott minden füveket a sütő dér, hogy sem zöld füvet, sem magocskákat nem találni a földön; mikor az emberi okosság meg sem tudná gondolni, mint kellene csak egy madárkának ételt keresni a mezőben: Isten, aki az ő népét negyven esztendeig kenyér nélkül táplálta a pusztában, csudálatosképpen táplálja az égi madarakat. Bátorítván ezek példájával a híveket, hogy meg ne fogyatkozzanak az isteni gondviselésnek bizodalmában. Mivel a keresztyén ember, bízvást így szólhat Istenének, midőn szükségbe esik: Uram, ha az oktalan állatra ily gondot viselsz, elfeledkezel-é a te hasonlatosságodra teremtett fiaidrúl, kiket Szent Fiad vérével megváltottál és dücsőséged örökösivé tettél? Ha a kisded állatokra ily gondod vagyon, mentül nagyobb vigyázásod vagyon az emberekre?

Csudálkozik Szent Basilius a hangyákon, kik a következendő télre oly gondot viselnek, mintha jövendőrűl gondolkodnának: oly fáradhatatlanul munkálkodnak az élésszerzésben, hogy holdtöltekor, éjjel-nappal egyaránt takarnak. Az élésnek pedig föld alatt szép tiszta helyt szereznek, holott mint egy szúszékban, téli profontjokat tartják. De hogy a búza ki ne csírázzék a földben, elharapdálják púpját és tetécskéjét, melyen ki szokott fakadni; és így magtalanná tészik a megherélt búzát. Hogy pedig meg ne rothadjon takarmányok nedvesség miatt, szép tiszta üdőt várnak, kihordják, verőfényre terítik, és megszáraztják búzájokat. Mindezeket meggondolván (úgymond Szent Basilius) álmélkodva azt kiálthatom Szent Dáviddal: Bezzeg csudálatosok, Uram, a te cselekedetid! Mindeneket bölcsen rendeltél felséges Isten.

Másutt ezen Szent Doktor, csudálkozik a méhek rendtartásán. Ezeknek (úgymond) mint szép rendes országnak, minden szertartások helyesen vagyon. Egy király közöttök, melynek noha fullánkja vagyon, de senkit ezzel meg nem sért: mintha intené a fejedelmeket és hatalmasokat, hogy késedelmesek légyenek a büntetésre. Sőt a méhek között is, akik nem követik királyok szelídségét, hamar megbánják: mert marások után ottan meghalnak. Ezzel is a bosszúállások kívánása megfojtatik bennünk; és a békességes egyezségre izgattatunk. Mikor kasba szállanak, először királyoknak öregb és temérdekb töltéssel erősíttetett palotát csinálnak: azután, noha geometriát nem tanultak; de szép egyformán hatszegeletű házacskákat raknak lábokkal és szájokkal; melyekhez hasonlókat sok méregetéssel kellene a bölcs matematikusoknak csinálni. Ilyenformán pedig azért csinálják cellájokat, hogy több házacska férjen a kosárba; és bóltosok is legyenek, hogy egyik a másik alatt le ne szakadjon. A munkát úgy elosztják egymás között, hogy, némelyek terhet hordanak a mezőrűl; némelyek azt lerakják a terhes méhekrűl; némelyek lépet csinálnak, símítják és fundálják a cellákat; némelyek pedig, mint zsákmányosok, italt visznek a munkásoknak, nemcsak szájokban, de szárnyokat is megnedvesítvén.

Az égiháború idején megérzik és hazatakarodnak, s vesztegségben vannak. Mikor eljő az étel ideje, egyszersmind esznek; együtt nyugosznak el; együtt kelnek fel, mert estvefelé, midőn nagy döngésben vannak, egy, aki erre rendeltetett, körülröpül, két vagy három temérdek döngéssel jelt ád, és ottan mindnyájan hallgatnak, s elnyugosznak: reggel hasonlóképpen ébresztetnek a munkára. És jóllehet; az egész emberi okosság sem tudna sem viaszat, sem mézet csinálni: de ez a kis férgecske könnyen megcsinálja. Sőt az emberek a mai napig sem tudják, miből és mi módon gyűjtik a méhecskék a mézet. Aristoteles és Plinius azt írják; hogy a levegőégből, vékony harmattal együtt esik alá hajnalban az édes nedvesség, melyet a méhek béhordanak kosárokba. Egyebek azt írják; hogy a virágok nedvességét szíják, és abból érlelik a mézet. De akármint légyen, nagy bölcsessége tündöklik Istennek a kis férgecskében; melybe oly természetet oltott, hogy azt meg tudja csinálni, amit az okos ember meg sem tud érteni. Mely gondolattal, méltó, hogy lebocsássa szárnyát (mint a páva, rút lábait látván) az emberi dagályosság, és az ő tudományában s bölcsességében fel ne fuvalkodjék; egyebek felett magának valamit ne tulajdonítson, látván, hogy megelőztetik a férgecskék mesterségével.

Végezetre, álmélkodik Szent Basilius, mely jól tudják az égi madárkák az üdők változását: télre kelve meleg országot keresnek; nyárra visszajönnek. Megisméri sok ezer juh között a bárány az anyját: és ha soha azelőtt farkast nem látott is, megijed és elfut előtte, mihent látja. A fecskék, házat akarván építeni, szájokban szalmát visznek a gerendához: de mivel szájokban kevés sárt vihetnének, szárnyok sugárát megvizesítik, azután szép vékony porba keverik, és úgy tapasztják fészkeket.

Hogy az elefántokrúl és egyéb nagy állatokrúl ne szóljunk, ki tudná meggondolni, mely nagy bölcsesség kellett ahhoz, hogy Isten egy szúnyogocskának, egy bolhácskának szemet, szájat, gyomrot, több szükséges tagokat adna, melyek a mi szemünk előtt el vannak rejtve? Ezenkívül oly szivárványt adott Isten nékik, mellyel igen hamar az ember bőrét általfúrják, vérét kiszíják. Erre nézve írja Szent Ágoston; hogy Plus habent admirationis, quae molis minimum: Plus enim Formicularum & Apicularum opera stupemus, quam immensa corpora Balaenarum; az apró állatokban csudálatosb sok dolog, hogysem az öregekben. Mindezekben azért, és a több állatoknak sok titkos és csudálatos erkölcsiben, erejében, gondviselésiben, melyeket az ember elő sem számlálhat, nemcsak megismérhetjük, de álmélkodva dücsőíthetjük Istenünk bölcsességét és hatalmasságát, ki csak egy szavával ily kisded állatokban ily nagy dolgokat cselekedett.

Scripture echoes

  1. ↩Matt.6.26;Luke.12.24 — Look at the birds of the air: they do not reap, nor gather into barns, nor store away grain — and yet your heavenly Father feeds them. Are you not worth far more than they? Luke.12.24 — Consider the ravens: they neither sow nor reap; they have no storeroom or barn, and yet God feeds them. How much more valuable you are than the birds!
  2. ↩Matt.6.26;Luke.12.24 — Look at the birds of the air: they do not reap, nor gather into barns, nor store away grain — and yet your heavenly Father feeds them. Are you not worth far more than they? Luke.12.24 — Consider the ravens: they neither sow nor reap; they have no storeroom or barn, and yet God feeds them. How much more valuable you are than the birds!
  3. ↩Gen.1.26-Gen.1.27 — Then God said, "Let us make man in our image, according to our likeness. And let them have dominion over the fish of the sea, over the birds of the air, over the livestock, over all the earth, and over every creeping thing that creeps on the earth." Gen.1.27 — So God created man in His own image; in the image of God He created him; male and female He created them.
  4. ↩Eph.1.7;1Pet.1.18-1Pet.1.19 — In him we have redemption through his blood, the forgiveness of our trespasses, according to the riches of his grace, 1Pet.1.18 — knowing that you were not redeemed with perishable things—silver or gold—from your futile way of life handed down from your fathers, 1Pet.1.19 — but with the precious blood of Christ, as of a lamb without blemish and without spot
  5. ↩Rom.8.17 — And if children, then heirs—heirs of God and co-heirs with Christ, if indeed we suffer with him so that we may also be glorified with him.
  6. ↩Matt.6.26;Luke.12.24 — Look at the birds of the air: they do not reap, nor gather into barns, nor store away grain — and yet your heavenly Father feeds them. Are you not worth far more than they? Luke.12.24 — Consider the ravens: they neither sow nor reap; they have no storeroom or barn, and yet God feeds them. How much more valuable you are than the birds!
  7. ↩Matt.6.26;Luke.12.24 — Look at the birds of the air: they do not reap, nor gather into barns, nor store away grain — and yet your heavenly Father feeds them. Are you not worth far more than they? Luke.12.24 — Consider the ravens: they neither sow nor reap; they have no storeroom or barn, and yet God feeds them. How much more valuable you are than the birds!

Notes

  1. 1 ↩stömpöly is an older Hungarian word for a prop, post, or stay; rendered here as 'prop'.
  2. 2 ↩The closing Latin is a citation from Basil (not Scripture): discovering how a surprising work is done does not reduce the wonder of it.
  3. 3 ↩csomója: joints/nodes of the stalk (Basil's image of the knotted wheat stem).
  4. 4 ↩térdecskéi: diminutive 'little knees' for the stem's joint-nodes; rendered 'little knee-joints' to keep the bodily image.
  5. 5 ↩latorkertekkel: palisade/stockade enclosure; kalászok kopjáival: the awns of the ear imaged as spear-points.
  6. 6 ↩Szent Tamás is Thomas Aquinas; the claim tracks his teaching that God moves non-rational creatures by the instincts implanted in their natures, so they act as if by counsel.
  7. 7 ↩sütő dér: literally 'baking/scorching frost'—rendered as 'searing frost' for the sense of a hard freeze that withers plants.
  8. 8 ↩fiaidrúl rendered as 'your children' for natural modern prayer address; the source uses 'sons' (fiai) in the older inclusive sense.
  9. 9 ↩szúszék is an early-modern granary/bin for grain; rendered as 'granary'. profontjokat is an old borrowing for stored provisions/rations.
  10. 10 ↩megherélt literally means 'castrated/gelded'; here it is a vivid early-modern metaphor for grain whose germ has been bitten so it cannot sprout. Rendered as 'nipped' with 'sterile' for magtalanná.
  11. 11 ↩"lábokkal és szájokkal" rendered concretely as cell bases/supports ("feet") and openings ("mouths").
  12. 12 ↩"bóltosok" rendered as "vaulted" (arched/supported like a vault).
  13. 13 ↩"zsákmányosok" rendered as "foragers" (literally those who bring in spoil/booty).
  14. 14 ↩kosárokba: literally "into baskets"; in the bee context it means the hives/skeps.
  15. 15 ↩üdők: older Hungarian for seasons/times (idők); rendered as seasons.
  16. 16 ↩mihent: older form of mihelyt, 'as soon as / the moment that.'
  17. 17 ↩szárnyok sugárát: literally 'the ray/edge of their wings'; rendered as the edges of their wings (the wing surfaces they wet to gather plastering mud).
  18. 18 ↩szép vékony por: 'szép' here is qualitative ('fine/good'), not aesthetic praise; with 'vékony' = fine, soft dust.
  19. 19 ↩Source szivárvány literally means "rainbow"; context (piercing skin, sucking blood of fleas/mosquitoes) points to the sucking/piercing organ (proboscis). Rendered as "siphon" for sense; the surface form may be archaic, figurative, or related to the szív- (suck) family.
  20. 20 ↩Latin citation rendered into modern English: Plus habent admirationis, quae molis minimum: Plus enim Formicularum & Apicularum opera stupemus, quam immensa corpora Balaenarum. Öregekben taken in the older sense "the great/large ones," parallel to apró állatokban.

Isteni Igazságra Vezérlő Kalauz (Guide to Divine Truth) companion

Rule yourself daily, not just on retreat

Chosen Portion turns the mirror into a daily practice — a short reading and examining question each morning before you lead anyone.

Chosen Portion makes the mirror daily: the ruler-formation questions this collection preserves become a two-minute morning examination in the app.

  • A daily formation reading drawn from centuries of counsel to those in authority
  • One pointed examination question a day — two minutes, before the meetings start
  • Track your practice over weeks and watch the examined life become a habit
Chosen Portion — Daily Prayer (free iOS app) →